A könyvelési gyakorlatban gyakran előforduló nehézséget jelentenek az utólagosan nyújtott vagy fogadott kedvezmények dokumentálása és könyvelése. E területen a társasági adót, az általános forgalmi adót és a számvitelt érintő jogszabályok mindegyike külön-külön, a maga logikája szerint határoz meg előírásokat. Az ilyen típusú kedvezmények közül egyik gyakori formája a skontó, amely részletesebb vizsgálat tárgyát képezi. A skontó alapvetően arra az esetre vonatkozik, amikor a vevő a megállapított fizetési határidőn belül teljesíti a számla összegét, amiért cserébe az eladó kedvezményt biztosít számára. Kulcsfontosságú, hogy e kedvezmény nyújtásáról a felek írásbeli megállapodást kössenek, amely megállapodás egyik lehetséges formája, hogy a számlán feltüntetésre kerülnek a fizetési kondíciók és az esetleges kedvezmények. A skontó alkalmazásának célja, hogy a számla ellenértékét minél előbb megkapjuk. Még ha egy vállalkozási bankszámlán lévő összeg kamata nem is számít jelentősnek a jelenlegi pénzügyi környezetben, a korai bevételezés mégis előnyös lehet a vállalkozás számára. Az utólagos kedvezmények könyvelésére alapvetően kétféle módszer létezik:
- A számla korrekcióval történő elszámolás
- A számla korrekció nélküli elszámolás.
Bár az utóbbi módszer kevésbé gyakori, teljes mértékben megfelelő lehet az engedmény összegének utólagos számlamódosítással történő kezelésére, amit az áfatörvény 170. paragrafusa alapján, számlának minősülő okirattal kell végrehajtani. Minden ilyen esetben esszenciális, hogy az eredeti bizonylat sorszámát feltüntessük. Ha több számla érintett a kedvezmény alkalmazásában, akkor több módosító okiratot kell kiállítani, vagy csoportosított számlamódosítást kell alkalmazni. A helyesbítés során az áthárított adó mértéke csökken, és mind az eladónak, mind a vevőnek a módosító okirat átvételének időpontjával egybeeső adóbevallási időszakban kell figyelembe vennie a módosításból eredő eltéréseket. Ebben az elszámolási formában az értékesítés nettó árbevétele módosul az engedmény összegével, így a vevővel szembeni követelés is megszűnik. Amennyiben a másik módszert választjuk, nem szükséges módosító okiratot kiállítani; ekkor a szerződés és a csökkentett összegű pénzügyi teljesítés alapján történik a könyvelés. A banki kiegyenlítések könyvelésekor csak annyit észlelünk, hogy a számla összege nem került teljes egészében átutalásra. Ha tudjuk, hogy a különbség a skontó alkalmazásából ered, azonnal rendezhetjük a helyzetet, azonban fontos, hogy ne hagyjuk ezt az eltérést hosszabb ideig fennállni a folyószámlán.
A skontó mértékével kapcsolatosan a beszállító az adott kedvezményt a pénzügyi műveletek további költségeiként veszi figyelembe, a késedelmi kamatnak megfelelő összeghatárig, azon felül pedig mint elengedett követelés, egyéb ráfordításként történő elszámolást alkalmaz. Ez a gyakorlat arra törekszik, hogy korlátok közé szorítsa az indokolatlanul nagy kedvezmények nyújtását. Ebben az összefüggésben egy olyan kedvezményről van szó, amely csak közvetett módon kapcsolódik az értékesítéshez, így annak áfa-adóalapját és áfa-összegét nem módosítjuk, és az áfatörvény értelmében nincs szükség számlázásra sem.
A számviteli törvény 2013 óta változtatott azon a szabályon, amely a skontó elfogadható mértékét a felek közötti késedelmi kamathoz kötötte. Az új szabályozás szerint, a 84. (7) bekezdés o) pontjában és az 85. § (3) bekezdés o) pontjában, a „legfeljebb a késedelmi kamattal arányos” kitételt felváltotta az „a szerződésben meghatározott, a pénzügyileg rendezendő ellenérték 3%-át meg nem haladó” meghatározás. Ez azt jelenti, hogy függetlenül a fizetési határidő hosszától vagy a kedvezményért történő korábbi utalástól, ha a skontó mértéke meghaladja a 3%-ot, azon részt, amely túllépi ezt a határt, mint elengedett követelést kell egyéb ráfordításként könyvelni, így a vevővel szembeni követelés is megszűnik.
A társasági adó rendszerében a skontó kezelése külön figyelmet igényel. Az ellenérték 3%-át meg nem haladó kedvezmény esetén az adózás előtti eredményt nem kell módosítani, azt a pénzügyi eredmény részeként az adóalap részeként kezeljük. Azonban, ha a 3%-ot meghaladó kedvezményt, mint elengedett követelést bizonyos esetekben módosítani kell az adózás előtti eredményt. A Társasági adó tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja szerint, ha az elengedés nem magánszemélynek minősülő, belföldi kapcsolt vállalat részére történik, akkor az adóalapot meg kell növelni.
Az utólag számlázott engedmények gyakorlati alkalmazása ritkábban fordul elő, talán a bizonylatolási nehézségek miatt. Ennek ellenére számos előnnyel bír, többek között lehetővé teszi az engedménnyel csökkentett ár árbevételként történő kimutatását, csökkentve ezzel az iparűzési adó alapját és az áfát, anélkül, hogy a kedvezmény mértékére vonatkozóan számviteli megosztást kellene végezni. A hátránya az, hogy a pénz jóváírásakor ki kell állítani a helyesbítő számlát, amit a vevőnek el kell juttatni. A második megoldás, amely elterjedtebb, előnye, hogy nem szükséges utólagos bizonylatokat készíteni a kedvezmény dokumentálására, bár ez bizonyos kihívásokat jelenthet, különösen, ha a részfizetés oka nem egyértelmű. A hátrányok közé tartozik, hogy magasabb az iparűzési adó alapja, nem lehet a fizetendő áfát csökkenteni, és bonyolult lehet a szerződésben meghatározott arányosságok számítása.