1. Gyártói felelősség számviteli elszámolása
Az 2023-as LXXXIII. törvény változásai értelmében a kiterjesztett gyártói felelősségi díj számviteli elszámolására vonatkozóan alaposan átgondolt előírásokat kell követni. Ezek az előírások magukban foglalják a számviteli törvényt, a hulladékok kezeléséről szóló 2012. évi CLXXXV. törvényt, valamint az ezeket kiegészítő 80/2023. (III.14.) Kormányrendeletet. Mindezek alapján a gyártóknak komplex szabályok szerint kell megállapítaniuk és elszámolniuk a kiterjesztett gyártói felelősségi díjat.
Egyrészt, a kiterjesztett gyártói felelősségi díj fizetési kötelezettsége a gyártók számára a termék piacra történő bevezetésekor, vagy saját célra történő felhasználásakor merül fel. A saját célú felhasználás széles körű tevékenységeket foglal magába, beleértve a magánszükségletek kielégítését, kutatási és fejlesztési tevékenységeket, valamint egyéb gazdasági műveleteket. Fontos kiemelni, hogy a gyártási folyamat során keletkező hulladék és a külföldön előállított, majd a terméktől elválasztott csomagolások nem esnek ebbe a kategóriába.
Másrészt, a kormányrendelet előírása szerint a gyártóknak a kiterjesztett gyártói felelősségi díjat negyedévente kell megfizetniük, a koncessziós társaság által kiállított bizonylat alapján. A fizetési határidő a bizonylat kézhezvételétől számított 15 nap. Ebben az esetben a koncessziós társaság látja el a díj beszedését és a kapcsolódó követelések kezelését.
A számviteli elszámolás során a gyártóknak különös figyelmet kell fordítaniuk a számviteli törvény és a kormányrendelet előírásainak összhangjára. A kiterjesztett gyártói felelősségi díjat a termék értékesítéséhez kapcsolódóan kell megfizetni, és mint igénybe vett szolgáltatás ellenértékét kell elszámolni. Ezt a számviteli törvény 3. § (7) bekezdés 1. pontja és 78. § (3) bekezdése is megerősíti.
A számviteli elszámolás további részletei a kormányrendelet alapján kerülnek meghatározásra, például amikor a gyártó saját vagy alkalmazottja magánszükségletek kielégítésére használja fel a terméket. Ebben az esetben is az igénybe vett szolgáltatásként történő elszámolás a meghatározó. Hasonlóan, a kutatás-fejlesztés, beruházás, felújítás, vagy karbantartás keretében történő felhasználás esetén is figyelembe kell venni a számviteli törvény előírásait.
Az 2023. évi LXXXIII. törvény fontos változásokat hozott a kiterjesztett gyártói felelősségi díj számviteli elszámolására vonatkozóan. A törvény és a hozzá kapcsolódó 80/2023. (III.14.) Kormányrendelet előírásait együttesen kell figyelembe venni a gyártóknak, amikor a kiterjesztett gyártói felelősségi díj elszámolását végzik.
A gyártói felelősségi díj elsősorban a termékek forgalomba hozatalakor vagy a saját célú felhasználáskor keletkezik. A saját célú felhasználás különböző formáit foglalja magában, beleértve a gyártó saját vagy alkalmazottja magánszükségleteinek kielégítését, valamint különböző kutatási, fejlesztési, beruházási, felújítási és karbantartási tevékenységeket. Kiemelten fontos, hogy a számviteli törvényben meghatározott alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés, beruházás, felújítás vagy karbantartás esetében a költségeket nem lehet aktiválni, azokat felmerüléskor költségként kell elszámolni.
A gyártóknak a kiterjesztett gyártói felelősségi díjat negyedévente kell megfizetniük, a koncessziós társaság által kiállított bizonylat alapján. A díjat a koncessziós társaság szedi be, és kezeli az ezzel kapcsolatos követeléseket. Számviteli szempontból a díjat, mint igénybe vett szolgáltatás ellenértékét kell elszámolni, és azt nem lehet a készlet bekerülési értékébe bevonni.
A törvény és a Kormányrendelet előírásai szerint, ha a költségek aktiválásra kerülnek (pl. beruházás, felújítás, kísérleti fejlesztés esetén), akkor az igénybe vett szolgáltatásként elszámolt díj az eszköz bekerülési (bruttó) értékének részét képezi. Ezek a szabályok 2024. január 1-től lépnek életbe, de az átmeneti rendelkezések alapján már a 2023-as üzleti évre is alkalmazhatók.
2. Visszaváltási díj elszámolása
A 2023-as LXXXIII. törvény alapján, 2024. január 1-jétől a visszaváltási díjrendszer kerül bevezetésre, ami jelentős változásokat hoz a számviteli elszámolási folyamatokban. Az új rendszer a visszaváltási díjjal kapcsolatos számviteli elszámolásokra vonatkozó részletes szabályokat tartalmazza, figyelembe véve a terméktípusokat és a gyártók által vállalt kötelezettségeket.
A szabályozás értelmében a vállalkozásoknak, minden értékesített termék esetében, a visszaváltási díjat a termék árában kell feltüntetniük, és ezt az összeget az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolniuk. Ez általánosan vonatkozik mind a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékekre, mind a kötelezően visszaváltási díjas, újrahasználható termékekre, valamint az önkéntes visszaváltási díjat vállaló gyártók termékeire is.
A nem újrahasználható termékek esetében a visszaváltási díjat a vállalkozásoknak a koncessziós társaság felé kell megfizetniük. Ezt a díjat a vállalkozásoknak egyéb ráfordításként kell számviteli elszámolásukban feltüntetniük. Amennyiben a visszaváltási díjat a forgalmazó fizeti vissza a fogyasztónak a koncessziós társaság helyett, akkor ezt az összeget a forgalmazónak mint egyéb követelést kell kimutatnia a számviteli nyilvántartásban, mindaddig, amíg a követelés pénzügyileg vagy egyéb módon nem rendeződik.
A forgalmazó által megvásárolt termék esetében a gyártónak fizetett visszaváltási díj a termék bekerülési értékének részét képezi. Így, amikor a termék értékesítésre kerül, a bekerülési érték az eladott áruk beszerzési értékeként jelenik meg a számviteli elszámolásban. A fogyasztótól a termék értékesítésekor megkapott visszaváltási díjat szintén a termék ellenértékének részeként kell kezelni, így azt az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni.
Az újrahasználható termékek és az önkéntes visszaváltási díjas termékek esetében a gyártónak kell a forgalmazó vagy a fogyasztó részére a visszaváltási díjat visszafizetnie. Ebben az esetben a visszaváltási díjat a gyártó értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolnia. A helyesbítő számviteli bizonylatban rögzített, visszafizetett visszaváltási díj összegét a gyártónak értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételként kell kimutatnia.
A forgalmazónál a gyártótól visszakapott visszaváltási díjat az eladott áruk beszerzési értékét csökkentő tételként kell elszámolni. A fogyasztónak minősülő vállalkozónál ez az összeg anyagköltséget csökkentő tételként jelenik meg.
Ezek a szabályok 2024. január 1-től lépnek érvénybe, így a vállalkozásoknak és a számviteli szakembereknek is fel kell készülniük az új elszámolási módszerek alkalmazására a visszaváltási díjrendszerrel kapcsolatban.
3. Építményi jog elszámolása
A 2023. évi XXXIX. törvénymódosítás, mely a Polgári Törvénykönyvet (Ptk.) érinti, új dimenziókat nyitott meg az építményi jogok területén a gazdaság versenyképességének növelése érdekében. Az építményi jog bevezetése lehetővé teszi a jogosultak számára, hogy ingatlanon vagy annak felszíne alatt épületeket létesíthessenek és hasznosíthassanak, beleértve az épület építését, birtoklását, használatát és az abból származó hasznok megszerzését is.
A számviteli törvény alapján a vagyoni értékű jogokat, mint amilyen az építményi jog is, az immateriális javak vagy tárgyi eszközök között kell kimutatni, ha hosszú távon, azaz egy évnél hosszabb ideig szolgálják a vállalkozást. Rövidebb, egy éven belüli használat esetén a jogért fizetett összeget költségként kell kezelni, jellemzően mint igénybe vett szolgáltatást.
A törvénymódosítás értelmében az építményi jogot, ha annak használati ideje meghaladja az egy évet és az ellenértékét egy összegben határozták meg, az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogként kell számviteli elszámolásban kezelni. Az építményi jog bekerülési értéke általában a megszerzésért fizetett összeg, beleértve az illetéket is, amit a számviteli törvény szerint szintén a bekerülési érték részének kell tekinteni.
Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok beszerzését a számviteli törvény előírásai szerint elsődlegesen beruházásként kell kezelni, majd a rendeltetésszerű használatbavétel után aktiválni. Az építményi jog terv szerinti értékcsökkenését szintén a számviteli törvény alapján kell meghatározni, figyelembe véve, hogy a Ptk. szerint az építményi jog időtartama határozott, és ötven évnél hosszabb időre alapítva automatikusan megszűnik az alapítástól számított ötven év elteltével.
Amennyiben a terv szerinti használati idő előtt a bíróság döntése alapján megszűnik az építményi jog, a még le nem írt összeget a terven felüli értékcsökkenés elszámolásával ki kell vezetni a könyvekből. Az ingatlan tulajdonosának saját javára alapított építményi jogát nem lehet a könyvekben kimutatni, mivel az ingatlan tulajdonjoga magában foglalja az építményi jogot is.
Az építményi jog eladásának ellenértékét a számviteli törvény előírása szerint értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni. Az összemérés elvéből fakadóan, ha a bevétel több időszakhoz kötődik, azt halasztott bevételként kell elhatárolni és a passzív időbeli elhatárolások között kimutatni. Az egy összegben megkapott bevételt a szerződés futamideje alatt egyenletesen kell feloldani.
Végül, ha az építményi jog időszakonként visszatérő szolgáltatásként (építménybérként) van meghatározva, vagy egy éven belül szolgálja a vállalkozást, akkor az építményi jogért fizetett összeget költségként kell elszámolni, mint igénybe vett szolgáltatást.
4. Egyéb Adminisztrációs változások
A könyvvizsgálók választásával és a számviteli szabályokkal kapcsolatos törvénymódosítások sorozata jelentős változásokat hoz a vállalkozások számviteli gyakorlatába. A 2023. évi változások az alábbiakban összefoglalva
Könyvvizsgáló választása: Gyakorlati tapasztalatok alapján a könyvvizsgáló cégek nem mindig neveztek ki azonnal egy személyben felelős könyvvizsgálót a könyvvizsgálati tevékenységre. A törvénymódosítás most előírja, hogy a könyvvizsgáló cég választásakor azonnal ki kell jelölni a könyvvizsgálatért személyesen felelős könyvvizsgálót is. Ez a szabály 2023. december 1-jén lépett hatályba.
Pótbefizetésből és az osztalékból származó követelés elengedése: A számviteli törvény szerinti pótbefizetésből származó követelések, valamint az osztalékból származó követelések tulajdonosi lemondás esetén történő elszámolására vonatkozó szabályokat a törvénymódosítás kiterjeszti a vállalkozók szélesebb körére. Így ezek a rendelkezések most már nemcsak a gazdasági társaságokra, hanem például a szövetkezetekre is alkalmazhatók. A változás 2024. január 1-jén lép hatályba, de az átmeneti rendelkezések alapján már a 2023-as üzleti évre is alkalmazható.
Kiegészítő adó számviteli elszámolása: A kiegészítő adó, amely a nyereséget terheli, a társasági adóval és kisvállalati adóval azonos módon kell, hogy számviteli elszámolásra kerüljön. A változás 2023. december 31-én lép hatályba.
Kisvállalati adóalap bemutatása a kiegészítő mellékletben: A törvénymódosítás értelmében a kiegészítő mellékletben mostantól nem csak a társasági adóalap módosító tételeit kell bemutatni, hanem a kisvállalati adóalapét is. Ez a változás 2023. december 31-én lép hatályba.
5. Leválás intézménye és számviteli elszámolása
A leválás, mint a kiválás egy speciális formája, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) által a gazdaság versenyképességének növelése érdekében bevezetett új intézmény. A Ptk. 2023. évi XXXIX. törvénnyel történő módosítása során került bevezetésre ez az intézmény, melynek lényege, hogy a jogelőd jogi személy vagyonának egy részéből új, leválással keletkező jogutódot hoz létre, melynek egyetlen tagja maga a jogelőd jogi személy lesz.
A leválás során a jogelőd jogi személy marad fenn, vagyonának egy részével létrehozza a jogutód jogi személyt, melynek egyedüli tagja lesz. A tagok ebben az esetben nem választhatnak a leválással keletkező és a továbbműködő (fennmaradó) jogi személy tagsága között, mivel a leválás fogalmi eleme, hogy a leválással keletkező jogi személy egyedüli tagja a szétváló jogi személy. A leválás során alkalmazandók az átalakulásra, egyesülésre, szétválásra vonatkozó hitelezővédelmi garanciális jogintézmények, melyek a 2013. évi CLXXVI. törvényben (Átalakulási törvény) szabályozottakhoz igazodnak.
A leválás során a továbbműködő (fennmaradó) jogi személy tagja marad a szétváló jogi személy minden tagja, amennyiben a leválás során nem szünteti meg a tagsági viszonyát. A fennmaradó jogi személy jegyzett tőkéjének meghatározásakor a leválással keletkező jogi személyben lévő részesedés nem vehető figyelembe. A leválás során ugyanúgy vagyonmegosztás történik, mint kiválás esetében, így a tagoknak a szétválási terv alapján meg kell határozniuk, hogy a vagyonelemek melyik jogutódhoz kerüljenek.
Számviteli szempontból a számviteli törvény 49. §-a (9) bekezdésének új előírása értelmében a leválás keretében történő vagyonátadást és az ellenében kapott részesedést a gazdasági társaságok alapítására vonatkozó számviteli szabályok megfelelő alkalmazásával kell elszámolni. Ez azt jelenti, hogy az apportálás eredményét nettó módon kell kimutatni, azaz az eszközök és kötelezettségek átadása és az ellenértékül kapott részesedés együttes elszámolásával kell meghatározni a tranzakció nettó eredményét.
6. Mikrogazdálkodói beszámoló értékhatár változások
A 2023. évi törvénymódosítás jelentős változást hozott a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló értékhatárainak tekintetében. A változás lényege, hogy a mikrogazdálkodó vállalkozások számára lehetőség nyílik egyszerűsített éves beszámoló készítésére, ha bizonyos méretkriteriumok alatt maradnak, ezzel csökkentve az adminisztratív terheket és elősegítve a kisvállalkozások gazdálkodását.
A törvénymódosítás szerint, ha egy könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő mutatóértékek közül bármelyik kettőt nem haladja meg, jogosult mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készíteni:
- Mérlegfőösszeg: 150 millió forintot,
- Éves nettó árbevétel: 300 millió forintot,
- Üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma: 10 fő.
Ez a szabályozás jelentősen növeli a korábbi értékhatárokat, lehetővé téve több vállalkozás számára, hogy az egyszerűsített beszámoló előnyeit élvezhessék. Az új értékhatárok alkalmazása 2024. január 1-jén lép hatályba, ami azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak már a 2023-as üzleti évvel kapcsolatos beszámolójukat is a megemelt határértékek szerint készíthetik el, ha a korábbi évek adatai megfelelnek a fenti kritériumoknak. Ez jelentős könnyítést jelenthet a mikrovállalkozások számára a könyvelési és számviteli kötelezettségek tekintetében.