Az állami nem tipikus könyvelési tételeket mindenképpen szükséges a zárás alkalmával megfontolni, hogy a vállalkozás gazdasági eseményei és mérlegfordulónapi fennálló pénzügyi és vagyoni körülmények indokolttá teszik-e, természetesen a SZÁMVITELI TÖRVÉNY és a vállalkozás SZÁMVITELI POLITIKA és SZABÁLYZATAINAK előírásait figyelembe véve.

TÁRGYI ESZKÖZÖK SELEJTEZÉSE

A számviteli szabályozás szerint, ha egy vállalatnál az árbevétel csökkenése miatt csökken a termelés, ennek hatására a termeléshez kapcsolódó tárgyi eszközök használata az eredeti üzembe helyezéshez képest időlegesen vagy tartósan változhat. Ebben az esetben a számviteli törvény 23. § (5) bekezdése előírja, hogy ha egy tárgyi eszköz már nem szolgálja a vállalkozás tevékenységét, úgy annak besorolását módosítani kell, és az eszközt a befektetett eszközökből át kell sorolni a forgóeszközök közé.

Az említett szabály alapján, ha egy tárgyi eszköz használatát éven belül felfüggesztik, akkor ennek következtében változik a használat körülményei, ami lehetővé teszi, hogy a terv szerinti értékcsökkenést csökkentsék. Ha egy tárgyi eszköz átmenetileg nem kerül használatba, ez befolyásolhatja annak használati idejét és maradványértékét is, amelyek változása az értékcsökkenés módosítását indokolhatja. Fontos azonban figyelembe venni, hogy a tárgyi eszközök fizikailag és erkölcsileg is elavulhatnak, még ha nem is kerülnek aktív használatba. Ha a vállalat az időarányos értékcsökkenést alkalmazza, akkor a terv szerinti értékcsökkenés nem határozható meg nullán, még abban az esetben sem, ha az eszközök átmenetileg nem aktívak.

A számviteli szabályok szerint, ha a tárgyi eszközök használati célja tartósan megváltozik, akkor ezek az eszközök legkésőbb az adott üzleti év végén, a mérlegkészítés időpontjában átsorolásra kerülnek a forgóeszközök közé. Az átsorolás előtt szükséges a tárgyi eszközök piaci értékének meghatározása, ami függ a várható hasznosítási módtól. Átsorolás után a tárgyi eszközök a készletek részévé válnak, ahol az anyagok közé azok az eszközök kerülnek, amelyeket szétbontva hasznosítanak, míg az áruk közé azok, amelyeket egyben kívánnak értékesíteni.

Ha a tárgyi eszköz piaci értéke meghaladja annak könyv szerinti értékét, akkor a vállalatnak terven felüli értékcsökkenést kell elszámolnia, majd az eszközt leértékelt állapotban kell a készletek közé sorolnia. Ha a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke nulla, akkor a készletek közé nulla értéken kerül, és csak mennyiségi nyilvántartást vezetnek róla. Továbbá, ha később az eszközt újra használatba veszik, akkor ismét üzembe kell helyezni és vissza kell sorolni a tárgyi eszközök közé.

Összességében, ha egy vállalati tevékenység szűkülése következtében a tárgyi eszközök részben vagy teljesen feleslegessé válnak, indokolt lehet a terven felüli értékcsökkenés elszámolása, ahol a piaci érték általában az adott tárgyi eszköz hulladék- vagy haszonanyag-értéke. Ebben az esetben a feleslegessé vált tárgyi eszközöket a számviteli törvény alapján át kell sorolni a készletek közé.

CÉLTARTALÉK KÉPZÉSE

A számviteli törvény óvatosság elvét követve a tárgyévi eredmény meghatározásakor céltartalék képzésével kell figyelembe venni azokat a kockázatokat és várható veszteségeket, amelyek a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között válnak ismertté. Ez azt jelenti, hogy a céltartalék képzése szükséges még akkor is, ha a vállalat az adott üzleti évben veszteséges volt, mivel a várható kötelezettségek függetlenek az adott év eredményétől.

2023-as év során számos vállalatnál előforduló dolgozói elbocsátások kapcsán is céltartalékot kell képezni. Amikor a dolgozói elbocsátásokra vonatkozó döntések meghozatalra kerülnek, céltartalékot kell képezni a végkielégítésekre. Ez a céltartalék a jövőben esedékes kötelezettségekre vonatkozik. A végkielégítések számviteli elszámolásánál figyelembe kell venni, hogy a munkaviszony megszűnésének napján a dolgozónak járó összegeket ki kell fizetni.

Például, ha egy dolgozót 2023. december 1-jével bocsátanak el, két hónap felmondási idővel, a munkaviszonya 2024. január 31-én szűnik meg. Ebben az esetben a decemberi hónapban kiszámított bér és a végkielégítés költségként 2023. decemberben kerül elszámolásra, míg a 2024. januárban kifizetett bér a 2024-es üzleti év terhére számítandó. Ezen felül, mivel a munkaviszony 2024-ben is fennáll, a 2024. január 31-i végkielégítés is ebben az évben számolható el költségként. Ezeket a költségeket azonban időbelileg el kell határolni a 2024-es üzleti évre.

A céltartalék feloldása 2024-ben történik, amikor a végkielégítés elszámolásra kerül. A gyakorlatban felmerülő kérdések között szerepel az inflációs nyomás miatt emelkedő költségek, mint a rezsiköltségek és az alapanyagárak növekedése, valamint a bérek emelkedése. Ezekre a költségekre nem lehet céltartalékot képezni, mivel ezek folyamatos működési költségeknek minősülnek a számviteli törvény szerint.

Azonban, ha egy vállalkozás hátrányos szerződései vannak, amelyek alapján várhatóan veszteség keletkezik, akkor ezekre a szerződésekre céltartalékot kell képezni. A hátrányos szerződésekből származó várható veszteséget a szerződéses kötelezettségek teljesítése vagy a szerződés felmondása miatt bekövetkező költségek alapján kell meghatározni. A céltartalék képzése ebben az esetben a szerződés elszámolási egységére vonatkozik, és a szerződés elszámolási egységének összes szerződéses költsége, ha meghaladja a teljes szerződéses árbevételt, akkor a várható veszteség az eredményben azonnal elszámolandó.

ÁRFOLYAM KÜLÖNBÖZETEK, DEVIZA ÁTÉRTÉKELÉS

A 2023-as üzleti évben tapasztalt forint árfolyam ingadozások miatt a devizás tételeket kötelezően a mérlegfordulónapi árfolyamon kell átértékelni. Az átértékelés eredményeként keletkező árfolyamnyereségeket vagy -veszteségeket a pénzügyi műveletek egyéb bevételeiként, illetve ráfordításaiként kell elszámolni a számviteli törvény 60. §-ának (2) bekezdése alapján, ami nem teszi lehetővé a mérlegkészítés időpontjáig realizált árfolyamkülönbözetek figyelembevételét.

Ha az átértékelés eredménye árfolyamveszteség, és ez az árfolyamveszteség nincs árfolyamnyereséggel ellentételezve vagy devizakészlettel fedezve, akkor lehetséges az év végi átértékelési árfolyamveszteség elhatárolása, különösen beruházási hitelnél, pénzügyi lízingtartozásnál és forgóeszközhitelnél. A devizatartozás csak akkor minősül devizakészlettel fedezettnek, ha a vállalkozó a devizatartozás keletkezésekor és azt követően folyamatosan rendelkezik beruházásra elkülönített devizakészlettel.

A számviteli törvény 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a beruházáshoz kapcsolódó, elkülönített devizaszámlán lévő összeggel nem fedezett devizakötelezettségek árfolyam-különbözetét – legyen az nyereség vagy veszteség – az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra kell elszámolni a beruházás bekerülési értékében. Ez azt jelenti, hogy az üzembehelyezésig felmerült árfolyam-különbözeteket a beruházás bekerülési értékében kell figyelembe venni, így a mérlegfordulónapi átértékelésből adódó árfolyamveszteséget sem lehet időbelileg elhatárolni, ha a beruházás még nem került üzembe helyezésre.

Amennyiben a 2023-as mérlegfordulónapi árfolyam alacsonyabb, mint a 2022-es, és ha a hitel mindkét mérlegfordulónapon fennáll, akkor a 2023-as átértékeléskor árfolyamnyereség keletkezik. Ebben az esetben a korábban elhatárolt veszteségeket az árfolyamnyereség összegéig fel kell oldani. A számviteli törvény előírásai alapján ezt követően újra kell számolni a céltartalékot és a lekötött tartalékot is, figyelembe véve a beruházási hitelnél, pénzügyi lízingnél és forgóeszközhitelnél az aktiválástól eltelt időtartamot és a hitel teljes futamidejét, vagy a tárgyi eszköz élettartamát, ha az rövidebb a hitel futamidejénél.

KÉSZLETEK ÁTÉRTÉKELÉSE

A készletek év végi értékelése során fontos az aktuális piaci és egyéb információk figyelembevétele. A számviteli törvény előírásai szerint, ha a készlet bekerülési vagy könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan meghaladja a mérlegkészítéskor várható eladási árat, az értéket a várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, és a várható támogatásokkal növelt eladási áron kell kimutatni. Az értékvesztést, ha a különbözet tartósnak minősül, értékvesztésként kell elszámolni.

A tartósság kritériuma alapján a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti különbözet akkor minősül tartósnak, ha az a jelenlegi piaci körülmények és jövőbeli várakozások alapján legalább egy évig fennáll, vagy ha az adott időpontban rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető.

A készletek értékelésekor nem csak a piaci árak átmeneti ingadozásait kell figyelembe venni, hanem a tartós piaci tendenciákat is. Például, ha egy termék tőzsdére van bevezetve, az árazásnál az éven túli piaci tendenciákat kell alapul venni. A tőzsdén nem forgalmazott készletek esetében pedig a vállalkozás aktuális értékesítési lehetőségei, valamint a következő üzleti évre előre rögzített értékesítési szerződések által kialakított árak szintén fontos szempontok.

Amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja a könyv szerinti értékét, a korábban elszámolt értékvesztést vissza kell írni, de a visszaírás nem haladhatja meg az eredeti bekerülési értéket.

A számviteli törvény 56. §-a (3) bekezdése alapján a kis értékű készletek esetében az értékvesztés a készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában is meghatározható, ami lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy rugalmasabban kezeljék a kisebb értékű készlet tételek értékvesztését.

Praktikus példák az értékvesztés elszámolására olyan esetekben, amikor opciós vagy éves értékesítési szerződéseket kötöttek, és a szerződés szerinti eladási ár alacsonyabb, mint a készlet könyv szerinti értéke. Ha a készletet már értékesítették, és az eladási ár alacsonyabb volt, mint a könyv szerinti érték, akkor is az értékvesztés elszámolása szükséges, még akkor is, ha a veszteség jelentős.

KAPOTT TÁMOGATÁSOK ELSZÁMOLÁSA

A kapott támogatások számviteli elszámolása két fő kategóriában történik: fejlesztésre kapott támogatások és költség (ráfordítás) ellentételezésére kapott támogatások.

Fejlesztésre kapott támogatások

Ezeket a támogatásokat akkor kell aktiválni, amikor azok pénzügyileg befolytak, és azokat aktivált eszközökkel (tárgyi eszközök, szellemi termékek stb.) összefüggésben lehet bevételként elszámolni. A számviteli törvény lehetővé teszi, hogy azokat a támogatásokat, amelyek fejlesztési célúak és még nem folytak be, de dokumentáltan várhatóak, aktív időbeli elhatárolásként kezeljük. Ez azt jelenti, hogy az elhatárolt összeget akkor kell feloldani, amikor a támogatás befolyik vagy ha az elszámolása meghiúsul. Ha a fejlesztés már aktiválásra került, de a kapcsolódó támogatás még nem érkezett meg, akkor az aktív időbeli elhatárolás releváns lehet.

A tőketartalékba történő elszámolás külön jogszabályi előírás alapján lehetséges, mint például az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap esetében. Ebben az esetben a támogatás a tőketartalékba kerül, és addig lekötött tartalékban kell szerepeltetni, amíg a szerződéses vagy jogszabály által előírt feltételek teljesülnek.

Költség (ráfordítás) ellentételezésére kapott támogatások

Ezek a támogatások, amennyiben a jogszabály alapján normatívak és azok a tárgyévre vagy a megelőző üzleti évekre vonatkoznak, bevételként számolhatók el. Ha azonban a kapcsolódó költségek még nem merültek fel, az összeget időbelileg el kell határolni, és a költségek felmerülésekor kell feloldani.

Pályázati támogatások esetében, ha a mérlegkészítés időpontjáig a támogatás befolyt, akkor azt a 2023. üzleti évre bevételként lehet elszámolni. Ha azonban az elszámolás vagy a támogatási előleggel való elszámolás a mérlegkészítés időpontjáig nem történik meg, akkor a támogatást aktív időbeli elhatárolásként kell kezelni.

Kapott támogatási előlegek

Ezeket a támogatásokat addig kötelezettségként kell kimutatni a mérlegen, amíg az előleggel való elszámolás nem történik meg. Ha a mérlegkészítés időpontjáig az előleggel történő elszámolás nem valósul meg, a támogatást továbbra is kötelezettségként kell kezelni, függetlenül attól, hogy a kapcsolódó eszközök beszerzése vagy a költségek már felmerültek-e.

Ezek a szabályok biztosítják, hogy a kapott támogatások pontosan és átláthatóan kerüljenek elszámolásra a számviteli törvényeknek megfelelően, figyelembe véve a támogatások jellegét és a gazdasági események időzítését.