Az osztalékelőleg fizetésének és elszámolásának jogi és számviteli szabályai

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) vonatkozó rendelkezései alapján a tulajdonos csak a beszámoló elfogadásakor dönthet osztalékfizetésről. Két beszámoló elfogadása között azonban a tulajdonosok osztalékelőleg kifizetéséről határozhatnak, amennyiben az egyéb jogszabályi előírások is teljesülnek. A Ptk. 3:186. §-a a korlátolt felelősségű társaságok esetében rögzíti az osztalékelőleg fizetésének szabályait. E rendelkezés szerint a taggyűlés osztalékelőleg kifizetéséről dönthet a két beszámoló közötti időszakban, feltéve, hogy:

a) a közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik osztalékfizetéshez szükséges fedezettel; b) a kifizetés nem haladja meg a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalékot; c) a társaság helyesbített saját tőkéje a kifizetés után sem csökken a törzstőke összege alá.

Az osztalékelőleg kifizetésére az ügyvezető tesz javaslatot, és ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, akkor a javaslathoz a felügyelőbizottság jóváhagyása is szükséges. Amennyiben az éves beszámoló alapján osztalékfizetésre nincs lehetőség, a tagok kötelesek a kifizetett osztalékelőleget visszafizetni. Ugyanezek a szabályok vonatkoznak a részvénytársaságokra is, a Ptk. 3:263. § (1) bekezdése szerint, de ott az igazgatóság javaslatára történhet az osztalékelőleg fizetése.

A Ptk. előírásai alapján, ha év közben sor kerül osztalékelőleg kifizetésére, közbenső mérleget kell készíteni, és az osztalékelőleg fedezetét minden esetben e mérleggel kell igazolni. Az éves beszámoló nem használható erre a célra, még akkor sem, ha az hat hónapon belül készült el.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 39. § (4) bekezdése értelmében osztalékelőlegként csak akkor fizethető ki a közbenső mérlegben (vagy az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott adózott eredménnyel kiegészített eredménytartalék, ha a lekötött tartalékkal és a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke nem csökken a jegyzett tőke alá, még az osztalékelőleg figyelembevételével sem.

A számviteli törvény 21. § (6) bekezdése szerint, ha jogszabály előírja a vállalkozó saját tőkéjének évközi megállapítását, akkor saját tőkeként a közbenső mérlegben kimutatott értéket kell figyelembe venni. A 21. § (7) bekezdése továbbá rögzíti, hogy a közbenső mérleg fordulónapjától számítva legfeljebb hat hónapig lehet azt felhasználni a saját tőke alátámasztására.

A számviteli törvény 29. § (1) bekezdése és 42. § (1) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonosnak kifizetett osztalékelőleget követelésként kell nyilvántartani, míg a tulajdonosnál a megkapott osztalékelőleg kötelezettségként jelenik meg.

Az osztalék jóváhagyásának jogi és számviteli szabályai a tulajdonolt cégben

Az eredménykimutatásban az adott üzleti év eredményét adózott eredményig kell levezetni. Az adott üzleti évről készült beszámoló azonban nem tartalmazhatja az adott üzleti évhez kapcsolódóan jóváhagyott osztalékot, mivel azt nem lehet visszamenőlegesen az adott évre könyvelni. A számviteli törvény 37. § (1) bekezdésének a) pontja, illetve a 37. § (2) bekezdésének a) pontja szerint az üzleti év adózott eredményét csak a következő üzleti év nyitását követően lehet az eredménytartalékba átvezetni. Így az osztalék jóváhagyása esetén annak fedezete az eredménytartalékban szerepel.

A számviteli törvény 37. § (2) bekezdés d) pontja kimondja, hogy az osztalékot az osztalékról szóló döntés időpontjával kell elszámolni, és az eredménytartalék csökkentésével egyidejűleg kötelezettségként kell kimutatni. Az adott üzleti évben kifizetett osztalékelőlegek követelésként jelennek meg a beszámolóban, amelyet a következő üzleti évben, az osztalék jóváhagyásakor kell összevezetni az osztalékkötelezettséggel.

A számviteli törvény 39. § (3) bekezdése szerint az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalékból fizethető ki az osztalék, amennyiben a saját tőke nem csökken a jegyzett tőke alá, még az osztalék kifizetése után sem. A 39. § (3a) bekezdése alapján a szabad eredménytartalék és a saját tőke meghatározásánál figyelembe lehet venni az előző üzleti év beszámolójában még nem szereplő, de a mérlegkészítés időpontjáig elszámolt kapott osztalékot. Ez azonban azt is jelenti, hogy ez a járó osztalék a beszámolóban nem jelenhet meg bevételként, így amikor az osztalék jóváhagyásra kerül, az eredménytartalék akár negatívvá is válhat. Az adott osztalékot a következő üzleti évben kell pénzügyi bevételként elszámolni, és csak akkor szüntetheti meg a negatív eredménytartalékot.

A Ptk. 3:262. § (1) bekezdése szerint részvénytársaság esetén osztalék teljesíthető nem pénzbeli juttatás formájában is, ha azt az alapszabály lehetővé teszi. Egyéb gazdasági társaságok esetén ez nem szükséges társasági szerződésben. Ha az osztaléktartozás nem pénzben, hanem eszközátadással rendeződik, akkor a számviteli törvény 39. § (2a) bekezdése szerint ezt az értékesítés szabályai szerint kell elszámolni, piaci áron, és az osztaléktartozás összegével szemben kell beszámítani.

Amennyiben osztaléktartozás elengedésére kerül sor, azt a számviteli törvény 37. § (1) bekezdés h) pontja szerint az eredménytartalék javára kell elszámolni. Ha az osztaléktartozás elévül, akkor azt a 77. § (3) bekezdés l) pontja alapján egyéb bevételként kell kimutatni.

A Ptk. 3:185. § (1) bekezdése és 3:262. § (1) bekezdése szerint osztalékra az a tulajdonos jogosult, aki a döntés időpontjában a társaságnál tagként szerepel, vagy részvénykönyvben van nyilvántartva. Az üzletrészek későbbi értékesítése ezen nem változtat, hacsak a szerződés másképp nem rendelkezik.

A Ptk. diszpozitív szabályozása lehetőséget biztosít arra, hogy a tulajdonosok a társasági szerződésben az osztalék mértékét a tulajdoni hányadtól eltérően határozzák meg. A számviteli törvény egyetlen eredménytartalékot ismer el, de az adótörvények különféle eredménytartalékokat (pl. társasági adós, KIVÁ-s, EVA-s, KATA-s) különböztetnek meg, amelyeket külön kell nyilvántartani.

Az osztalékot mindig a beszámoló pénznemében kell jóváhagyni, amely a jegyzett tőke pénznemével kell, hogy megegyezzen. Ha például a jegyzett tőke forintban van, akkor az osztalékot is forintban kell jóváhagyni. Az osztalékot azonban más pénznemben is ki lehet fizetni, de ebben az esetben a feleknek meg kell állapodni az árfolyamban. Ha a társaságnak devizában kell kifizetnie az osztalékot, de nincs elegendő devizája, a banki eladási árfolyamot kell figyelembe venni.

A tulajdonos gazdasági társaságnál az osztalék és részesedés elszámolásának szabályai

A számviteli törvény 84. § (1) bekezdésének előírásai szerint a kapott (járó) osztalékot és részesedést a tulajdoni részesedést jelentő befektetés után az adózott eredmény felosztásáról szóló határozat alapján lehet elszámolni. Ide tartozik a kamatozó részvények után járó kamat, valamint a bizalmi vagyonkezelés során a vagyonrendelőnek kifizetett vagy járó hozam is, amennyiben ezek az összegek a mérlegfordulónapig ismertté váltak.

A gazdasági társaságok többségénél az üzleti év megegyezik a naptári évvel. A számviteli törvény ezen szabálya alapján, ha a tulajdonos és a tulajdonolt gazdasági társaság üzleti éve azonos, a kapott és a fizetendő osztalékot ugyanazon üzleti évre kell elszámolni. Mivel azonban csak a mérlegfordulónapig ismertté vált osztalék számolható el pénzügyi bevételként, a tulajdonos és a tulajdonolt társaság azonos üzleti éve esetén az adott üzleti évhez kapcsolódóan jóváhagyott osztalékot csak a következő üzleti évben lehet bevételként elszámolni.

Amennyiben az osztalékkövetelést elengedik, azt a számviteli törvény 81. § (2) bekezdés l) pontja alapján kell elszámolni. Ha az osztalékkövetelés elévül, azt behajthatatlan követelésként a 81. § (3) bekezdés b) pontja szerint egyéb ráfordításként kell könyvelni hitelezési veszteségként.